Lapujtőn az ágostai hitvallású evangélikus egyház létezéséről az első írásos adat 1700-ban keletkezett. Ekkor építették az elemi vegyes iskola épületét, amely egy tanteremből állt és a tanító lakásául is szolgált.
A XVIII. század közepén Lapujtőn a földbirtokos nemesek a bocsári Mocsáry család volt, akik evangélikus vallásúak voltak.
Okolicsányi József: A Nógrádi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházmegye monográfiája című művében ezt írja:

" Az elnyomás gyászos idején az akkor még lutheránus bocsári Mocsáry család tartott fenn Lapujtőn udvari egyházat. Mocsáry Pál papja: 1760-tól Farkas György, 1783-1784 között Gazy Mihály volt. A Mocsáry család áttérvén a katolikus vallásra, megszűnt az eklézsia s pap nélkül maradt Lapujtő. Lucfalva leányegyháza lett, de tanítói a távolság miatt levita teendőkkel bízattak meg. Paczek István, tekintettel a távolságra, idős korára és a rossz utakra, 18l6-ban esperességi gyűléstől Lapujtőre káplánt kért, mit a gyűlés alap hiánya miatt nem teljesített. Újabb mozgalom indult meg, hogy Lapujtőn missziói egyház létesítessék, de a protestáns szegénység mai napig is gátolta a terv kivitelét."

Mocsáry István és Pál adott telket a Felvidékről -főképp Besztercebányáról és környékéről - ide érkező evangélikus családoknak. Köztük volt Dr. Krepuska Géza világhírű orr-, fül-, gégészprofesszor apai ősei is. Tulajdonképpen ezek az ide költözött családok alapították meg Lapujtőn az evangélikus egyházközséget, s építették meg a templomot is, amit 1820-ban szenteltek fel.
Egy szobával bővítették az iskola épületét 1828-ban, az akkor először alkalmazott levita tanító és anyakönyvvezető részére. 1887-ben külön tantermet építettek, s a régi tanterem a levita tanító lakásául szolgált. Az iskola tannyelve 1880-tól a magyar lett.
Meg kell említeni a Szontágh családot is (Szontágh István és fiai: Ferenc és Pál), akik nagyban segítették az egyházat.
A XIX. század első felében a Szontágh családon kívül a Lapujtőn birtokos Lisznai és Ivanka családok is evangélikusok voltak.

A községben az evangélikusok száma az 1870. évi népszámlálástól számítva átlagosan az összlakosság 10 %-át tette ki. Jelenleg ez a szám csökkenő tendenciát mutat.
Lapujtőn a vallási endogámia erősen tartotta magát, mely kizárta más felekezethez tartozóval a házasságot. Pl. 1881-1885 között csak 1 ágostai hitvallású került a római katolikusok közé.
Még a XX. század első felében is a vallásos szülők igyekeztek tiltással kivédeni a vegyes felekezetű házasság létrejöttét.
A konfliktusok elkerülése érdekében gyülekezetünkön belül is gyakoriak voltak a rokonházasságok, sőt előfordult, hogy első unokatestvérek házasodtak össze.
Napjainkban a házasságkötéseknél a vallási szempontok háttérbe szorultak, nem jelent meghatározó tényezőt a felekezeti hovatartozás.

A XX. század fordulóján a faluban az evangélikus egyház óvodát működtetett. Képzett óvónő helyett Rozgonyi Cecília volt a vezető, ki megyeszerte ismert tanítónő volt. Ez az intézmény közel az l910-es évekig működött.
Az 1912-ben államosított iskola felszerelését hiányosnak állapították meg, a tanulók 10 éves átlagos létszáma 20 fő volt.
A gyülekezetben az 1930-40-es években rendkívül aktív élet folyt. Lengyel Béláné vezetésével 1935-ben megalakult az evangélikus leánykör.
Evangélikus nőegylet is működött a községben. Hetente volt összejövetel, ahol a nők kézimunkáztak, menyecske babákat készítettek. Összetartásuk példaértékű volt, melyben a kántortanítónak a szerepe meghatározó. Majálisokat tartottak, színdarabokat tanultak be és adtak elő, melynek bevételét a templom és a gyülekezet javára fordították.

A lapujtői gyülekezet sosem volt önálló egyházközség. Mint leány (filia) egyház előbb a lucfalvai, később a trianoni szerződés utáni átszervezéssel, (1920) a salgótarjáni anyaegyházhoz tartozott és tartozik ma is.

A lelkész munkáját levitatanítók segítették. A levitakántor hittanórát, bibliaórát tarthatott, a vasárnapi istentiszteleteken szolgálhatott, temethetett, keresztelhetett. A levitakántorok működésének megszűnése után minden hónapban egy alkalommal az anyaegyház lelkésze tart istentiszteletet és úrvacsoraosztást. Egyéb egyházi rendezvényeken a salgótarjáni gyülekezetben vesznek részt a helybeli evangélikus hívek.

Neves evangélikusok, akik templomunkba jártak:
Szontágh István lapujtői birtokos, Szontágh Ferenc lapujtői birtokos, Szontágh Pál (a börtönévei után 2 évet a falunkban töltött), Papp-Szász Lajosné sz.: Szontágh Mária (Ferenc lánya), Papp-Szász Tamás lapujtői birtokos, Lengyel Béla gyógyszerész, (1932-1950,1957-1960), Dr. Noszky Jenő (1880-1951 tudós tanár, geológus)
A községben élő ismert evangélikus családok vezetéknevei:
Albert, Bolyós, Brunczel, Csincsik, Fábián, Ferík, Janík, Klátyik, Klimasz, Komlós, Koncsek, Libertényi, Liszka, Noszky, Oravecz, Osgyáni, Plánka, Rajtók, Rusz, Serfőző, Szilágyi, Teplan, stb.

Forrásmunkák:

• Hegedűs Géza: Szülőfalum Karancslapujtő (Lapujtői Krónika sorozat 1.sz. füzete)
• Hegedűs Géza: Karancslapujtő története kézirat
• Mocsáry Antal: Nemes Nógrád Vármegyének Históriái, Geographiai és Statisztikai Esmertetése I-IV. kötet Pest 1826.
• Lőrincz Gézáné:. Az iglói Szontagh és a mádi Papp-Szász nemesi családok élete és kora Lapujtőn. (Lapujtői Krónika 3.szám.)
• Okolicsányi József: A Nógrádi Ágostoni Hitvallású Evangélikus Egyházmegye monográfiája.
• Genthon István: Nógrád megye műemlékei (Mocsári I. 177 1. Borovszky 72)
• Érték és fejlődés 75 éves a Karancslapujtői Iskola.